A belváros épített öröksége új értelmezést kapott a kortárs gasztronómiai igények mentén. A sarokpozíció és a teljes belmagasságú üvegfelületek kivételes kirakatként tárják fel a pékség és bisztró világát.
A belvárosi vendéglátóhelyek igénye egyre inkább a teraszok és belső terek integrációjára irányul. A kint és bent összekapcsolása új térszervezési megoldásokat eredményezett, a tájépítészet eszközei és léptéke pedig tovább hangsúlyozzák ezt.
A tér szervezőeleme a homlokzathoz pozicionált hosszú közösségi asztal és a kétoldalú pult, amely kijelöli a vendégtér középvonalát. A Bazilika felől érkező turisták közvetlenül a terasz és a belső tér összeolvadó élményébe érkeznek.
A „természetben vagyok” élmény Zsigmond György tájépítésszel közösen valósult meg. A tágas tér sarkában elhelyezett nyitott látványkonyha a gasztronómiai koncepciót az utcáról érkezők számára is láthatóvá teszi.
Az építészeti léptékű térelemek, dobogók, burkolatok és mobiliák a városi táj élményét erősítik. Ma a helyszínen bisztró és pékség működik.