A háromszintes, budai Bauhaus villa átszervezése egy egygyermekes család számára készült. A korábbi, többszöri átépítésből örökölt belső terek újraértelmezésénél az eredeti lépcső és a teherhordó falszakaszok jelentették a fő kötöttséget. Ezekre reagálva egységes, átjárható térlogika jött létre, amely a három szint funkcióit tisztán rendezi.
A belsőépítészeti koncepció visszafogott, időtálló anyagokra épül: a fekete, melegen hengerelt acélfelületek és a tölgyfa padlók karakteres párost alkotnak. A „konyha–nappali–étkező”, a hálószobák, a háztartási helyiség és a gyerek játszózóna folytonos térélménnyé kapcsolódik; az eredeti lépcső térbeli gerinceként szervezi a házat. A semleges alap és a finom színgeometria nagyvonalú, inspiráló életteret eredményez.